Mezőhegyesi kisvasút I.: A kendergyári vonal

2017. augusztus 03. - Komlósfecskés

Több mint 40 éve, hogy elment az utolsó vonat a Mezőhegyesi Gazdasági Vasúton. Ez a 760 milliméteres nyomközű kisvasút mind hálózatának hosszával (több mint 170 km.), mind hosszú üzemével (86 év) kitűnt a többi közül. Vázlatos története megtalálható a Wikipédián, ez a bejegyzés egy virtuális vonalbejárás, merre kanyargott, mi maradt belőle.

akvosm.jpg

A Mezőhegyesi GV fontosabb vonalai a fénykorban, az ötvenes-hatvanas években.  (A csatlakozó Kaszaper - Mezőkovácsháza szakasz már az Alföldi Kisvasút része volt. Alaptérkép: OpenStreetMap)

A hatalmas hálózat bölcsője Mezőhegyesen ringott. Az 1889-ben átadott cukorgyár nagy mennyiségű cukorrépa időjárástól független beszállítását igényelte, ezért az első vonalak a gyárral egy időben létesültek, és négy irányban, kezdetben 34 kilométer hosszban futottak szét a ménesbirtok területén.

A gyár látképe délkelet felől, 12 évvel a bezárás után... Ebből a perspektívából látták a peregi (battonyai) vonalról érkezők is.

A volt végállomás a cukorgyár felől nézve, 2008 nyarán. Jobb szélen az egykori felvételi épület fehérlik. 1975 után a síneket elbontották, a terület a gyár 1997-es bezárásáig répatárolásra szolgált (depónia). 

(A képbe belógó autóbusz teljesen véletlenül az egyik utolsó, cukorgyári betéréssel közlekedő járat járműve volt még a kilencvenes években. Anno Magyarbánhegyestől Csanádpalotáig, Tótkomlóstól Battonyáig egyszerre négy busz hozta-vitte a dolgozókat. Azóta természetesen a megállókat is felhagyták, a Hild utca csendjét nem verik fel a munkásjáratok...  A hazai cukoripar leépítésének története messze túlnő e bejegyzés keretein, egy viszont biztos: ennek a környéknek  hatalmas veszteség volt.)

Ha valaki esetleg még nem látta az 1957-es, részben itt játszódó Gazdasági Vasutak című filmet, mely jól szemlélteti, mekkora élet volt itt egykor, most bepótolhatja. 16:00-tól jön a lényeg, körülbelül 1 perc a mezőhegyesi GV állomás, a következő perc pedig a kendergyári vonalon játszódik. 

A GV legrövidebb fővonala a délnyugati sarokban meghúzódó, mindössze 6 kilométeres kendergyári volt.

1914-es térkép a MÁV Központi Irattárából, pirossal kiemeltem a kendergyári vonalat. (Ami miatt ez a dokumentum az irattárba került, az a vastag fekete vonal, mely a kendergyári erőművet a központtal összekötő nagyfeszültségű távvezetéket jelöli, (5000V/50Hz). Ezzel kezdődött 1923-ban Mezőhegyes villamosítása.)

A másik végpont a Mezőhegyes - Újszeged vasútvonal 18-as őrházánál, a későbbi Külsőmezőhegyespuszta megállónál volt.

Kezdjük itt a bejárást.

32_71.jpg

A végállomás környéke egy 1971-es térképen. Petőfi-psz. = 32-es major

kendermnr.jpgAz utolsó előtti, 1972/73-mas menetrend. A rendszeres személyszállítás megindulásának pontos időpontja még további kutatást kíván, a hivatalos menetrendekbe 388a számon 1958 körül került be a vonal. A Kendergyár - Külsőmezőhegyespuszta betétjáratok a nagyvasúton Csanádpalota felől ingázó kendergyári dolgozók szállítására szolgáltak.

A megálló hűlt helye, egy Újszegedre tartó motorvonattal. A túloldalon állt a 18-as őrház, az átjáró pedig az egykor forgalmas, mára teljesen eljelentéktelenedett Mezőhegyes  - Csanádpalota földúté. Rakodási, átrakási lehetőség itt sosem volt, a kisvasút sínpárja is a nagyvasútéra merőlegesen ért véget. A kép 2008-as, ma már nehezebb lenne elkészíteni. Az újszegedi vonal komolyabb leépítése az ezredfordulón a végig párhuzamos autóbuszjáratok bevezetésével indult, 2012-ben pedig itt is napi két pár vonatra szűkítették a menetrendet...

a32622.jpgEgy major halála... 32-es major 1962-ben és 1976-ban. (A légifelvételek forrása a fentrol.hu; Földmérési és Távérzékelési Intézet).

Valahol itt jött a kisvasút 32 felől...

... majd egy derékszögű kanyarral a kendergyár felé fordult.

img024.jpg

Az 1893-ban épült kendergyár hatalmas belső hálózattal is rendelkezett. Bal oldalon (a "21-es tábla" feliratnál) a 29-es majorba tartó szárnyvonal látszik. 32-höz hasonlóan 29 is már csak régi térképeken, fényképeken él tovább.

 A Kendergyár észak felől nézve, azaz a térképen kenderszárítóként jelölt rész, kender és vágányok nélkül... A telepen még laknak, az üzemi épületekben egy cipzárgyár működik.

A kendergyár után egy balos ívvel az út mellé fordult a vágány, itt két hídfő rejtőzik a dzsungelben.A hídfők az út felől.

Ezután erős jobbos ívvel fordult 28-as major felé a vonal, az egykori átjáróban ma is kikandikál egy sínszál.

Az oszlopok (és a mésziszap) ma is (vas)utat mutatnak.

24_kisvasut_1.jpgGyanítom, a fentebb linkelt 1957-es Gazdasági Vasutak c. filmben feltűnő kenderszállító vonat itt lett felvéve.

1973 december 31-én elbúcsúztak a C50-es mozdonyok, és jöttek az Ikarusok. Az eredetileg 8888-as számú mezőt ma 4907-esként találjuk meg a DAKK menetrendjében. Aszfaltút a kendergyárig épült, így a buszok kezdettől fogva csak odáig közlekednek, a munkanapi nyolc pár járat viszont időközben háromra olvadt. Jobb szélen, a bokrok között egy oszlop látszik, ott fordult az út mellé a vágány. Innen lényegében nyílegyenesen, az út jobb oldalán haladt Mezőhegyesig a kisvasút.

A nyomvonal 28 központjában. A viharvert, műanyag hullámlemezzel borított váró a "28. sz. major, 10 sz. bolt" buszmegálló. Megállótábla nincs, nem is fontos, idegenek nem járnak erre.

"Lámpások voltak..." A 28-as majori egyike volt a két utolsó külterületi iskolának Mezőhegyesen, itt 1987-ben fejeződött be az oktatás. Ma már nehéz elképzelni, hogy egy időben száznál is több tanulója volt. A környező majorokban nem volt iskola, így talán ide is járt "majomfogó", azaz gyerekek szállítására rendszeresített, lóvontatású fedett lóré.

 Magtár a major szélén. A telefonvezeték mellett jobbról futott a kisvasút.

Kitérővágány is volt.

A magtártól egészen a 17-es majorig ösvény vezet a pálya helyén.

Körülbelül egy kilométer megtétele után elérjük a 125-ös vasútvonalat. (Háttérben már a 17-es major épületei.) A Békés-Csanádi HÉV a Szarvas - Orosháza - Mezőhegyes vonalat 1893-ban adta át, ekkor a kisvasút itt már 4 éve üzemelt. A STOP tábla mellett jobbra volt a szintbeli keresztezés, majd az átszelésnél szolgálatot teljesítő vasutas őrhelye, és..

..nagyvasúti megálló peronja:A megálló létesítését már 1943-ban is kérelmezte Gulácsy Zoltán, a 28-i iskola tanítója, a tótkomlósi polgári iskolába bejáró gyerekek érdekében. Megnyitására azonban csak 1955 januárjában került sor, ezután egy kisebb megszakítással 1998-ig üzemelt.

24a_kisvasut.jpg

 A peronnal szemben, a sínek túloldalán állt a 24a lakóőrház. Később többször bővítették, majd "természetesen" lebontották. (Forrás: MÁV Irattár, 20/1938/8011 sz. ügyirat). 

akender.jpg

A megálló után kétfelé ágazik a történet. 1949-es bővítése során a GV állomást meghosszabbították észak felé, emiatt természetesen a vonalak kiágazása is módosult, a kendergyárit pedig egyúttal keresztül vezették a 17-es majoron. A battonyai és a kendergyári vonal mindkét változatban közösen keresztezte az Élővíz-csatornát, (a "Kanálist"), az elágazási váltó a hídon túl volt. (Kékkel az új, pirossal a régi nyomvonalak. Műholdkép: Bing)

A kisvasút tehát 1949-ig az átszelés után jobbra kanyarodott, majd néhány 100 méter után vette újra keletnek az irányt. A régi nyomvonal az erdő szélén, Mezőhegyes felé nézve.

Közvetlenül a végállomás előtt találjuk az egyik leglátványosabb emléket, az eredeti nyomvonal hídfőit. A hálózaton még 3 ugyanilyen, felsőpályás acél gerendahíd épült az Élővíz-csatornán. A hídfők még mind állnak, a felszerkezet viszont egy kivételével már a múlté. A kanális a kisvasúthoz és a cukorgyárhoz hasonlóan 1889-ben létesült, a gyár vízellátását biztosította a Marosból, aradi vízkivétellel.

A csatornán átkelve vissza is értünk a GV központi állomására. A volt forgalmi épület a cukorgyár..
 ..és a depónia felől. Ma már ne keresse senki, 2013 nyarán lebontották...

Újmezőhegyes megállóhoz visszatérve, majd az 1949-es nyomvonalon egyenesen tovább haladva hamarosan elérjük a 17-es majort.

A major meghatározó épülete a Hild János tervei alapján, 1800 körül empire stílusban épült istálló, melyhez ebből az irányból csonkavágány vezetett. Valószínűleg annak a töltése látható a kép közepén.

Még mindig 17, a nyomvonal az istálló mellett. A háttérben egy a hatalmas mezőhegyesi platánok közül.

És végül az "új" nyomvonal hídja a végállomás előtt. Nem tudom mikor épült, hordozta-e egyáltalán a kisvasutat. A kép Mezőhegyes irányából készült, háttérben 17. A híd után ágazott ki balra a battonyai vonal, de az már egy másik rész témája lesz.

Külön köszönet illeti Bede András, Felek Ferenc és Gróf György urakat, nélkülük sokkal nehezebb dolgom lett volna.

Bárkinek bármilyen hozzáfűznivalója, információja, személyes emléke van a fentiekkel, vagy bármelyik másik vonallal kapcsolatban, azt szívesen várom akár itt kommentben, akár az mhegyesgv_kukac_gmail.com címen.

2. rész: a peregi vonal

A bejegyzés trackback címe:

https://aradcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr112528081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.