Gyulától mintegy 80 kilométerre keletre - ahol a Fehér-Körös a hegyek öleléséből lassan a Zarándi-síkra ér - fekszik Borossebes, a ma közel ötezer lakosú kisváros. Az innen Menyházára, (régebben Monyásza, románul Moneasa), a kedvelt gyógyfürdő és üdülőhelyre vezető, 760 milliméteres nyomtávú kisvasutat 1893. augusztus 14-én adták át, és az 1960-as években számolták fel. Amíg üzemelt, nemcsak a gyógyfürdőbe tartók célba jutását segítette, hanem szállította többek között a Menyházán bányászott márványt, a meggyes-völgyi bányából mészkövet, (anno a mezőhegyesi cukorgyárnak is!), a Hosszú völgyből vasércet, és természetesen fát, sok-sok fát. Részletes története ide kattintva Felek Ferenc kitűnő írásából ismerhető meg, ez a bejegyzés egy 2017 szeptemberi kirándulás képes krónikája.
Dézna, vasútállomás
A kisvasút gróf Wenckheim Frigyes által 1893-ban megépíttetett 21 kilométeres fővonala, hozzávetőlegesen térképre vetve. Idővel több szárnyvonal is csatlakozott hozzá. (Alaptérkép: OpenStreetMap)
Mokanica, (Mocăniță): keskeny nyomtávú erdei vasutak elterjedt román elnevezése.
A román mocan szó erdélyi román pásztort jelent, a magyar nyelvben (mokány) is eredetileg ebben az értelemben használták, de azt hiszem az apró gőzösökre mai legelterjedtebb értelmezése (zömök, szívós) is illik.
Ráhangolódásnak egy 1918-ra datált kép a kisvasútról. FOTO:FORTEPAN/MORVAY KINGA
Hol máshol kezdhetnénk, mint a vasútállomáson. Borossebest 1881-ben Arad felől érte el az Arad-Körösvölgyi Vasút (a későbbi ACsEV) normál nyomtávú vonala, így nem meglepő, hogy itt is a társaság jellegzetes fa verandás felvételi épületét találjuk. A hat sínpárból ottjártamkor kettő volt fényes, a Regiotrans motorvonatai naponta háromszor itt kereszteznek. Az épület mögül a CTP Arad autóbuszai indulnak a környező községekbe, igaz nem túl gyakran, az egykor az állomás nevében is szereplő szomszédos Buttyinba például munkanapokon kétszer.
A szebb napokat is látott veranda egyúttal váróteremként is szolgál.
Az áramvonalas motoros hajtány mögött egy ACsEV szabvány áruraktár bújik meg.
Zielinski Szilárd professzor nem csak vasbeton raktárakat, hanem fűtőházakat is tervezett a társaságnak. Jutott egy Borossebesre is, ezt természetesen a nagyvasút használta egykor. Hasonló áll még Borosjenőn és Makón.
Kapuja felett halványan, de még kivehető a BOROSSEBES felirat helye.
Szemléltetésképp az ikertestvér makói fűtőház oromzata.
És most váltsunk nyomtávot. A kisvasút végállomása az állomástól északnyugatra volt ugyan, azonban rögtön egy nagy sugarú ívvel kelet felé fordult. A jellegzetes félköríves utcát a műholdképen is könnyű kiszúrni. Bodányi Ödön A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1894. évi 6. füzetében részletesen beszámol a kisvasútról. Írásából megtudhatjuk, hogy az ACsEV már korábban kiépített egy 1800 méter hosszú, normál nyomtávú iparvágányt az állomástól a kőbányáig/kőzúzdáig, amely - a vasgyárral együtt - a Pilis (Plesa) hegy és a Sebes-patak közötti keskeny sávon üzemelt. A kisvasút építése során ezt az iparvágányt felhasználva három sínes, fonódott rendszert alakítottak ki.
A frissen aszfaltozott félköríves utca északról. Részletes térkép hiányában inkább csak sejtem, hogy valahol itt lehetett a végállomás.
Egymás mellett a normál és keskeny nyomtávú kocsik a borossebesi kőfaragó telepen, ahol a Menyházáról kisvasúton érkezett márványt dolgozták fel. (Ez nem volt azonos a kőzúzdával, ahol a helyben bányászott trachit követ aprították.) (kepeslapok.wordpress.com)
A Pilis hegy megkerülése után a vasút északkeletnek fordult, a Menyházára tartó, ma 792B jelű utat először közvetlenül Dézna előtt keresztezte. A nyomvonal az útátjáróból Borossebes felé tekintve.
A nyitóképen már bemutatott Dézna állomás. Átadnám a szót Gaál Jenőnek: "A magas-építményeknél bizonyos csínt fejtettek ki; Déznán csinos felvételi épület és külön áruraktár, Menyháza-fürdő megállóhelyen szintén igen csinos felvételi épület van." (Arad vármegye monográphiája, 1898) A raktár ma már nincs meg. A kép a vágányok helyét mutatja Borossebes felől nézve, a háttérben balra a várhegy, a kisvasút azt jobbról megkerülve folytatta útját Menyháza felé.
A déznai felvételi épület rajza Bodányi Ödön már említett írásából. Az iroda ajtajának befalazásától eltekintve kívülről szinte az eredeti állapotokat találjuk 124 év után is.
Bár a kisvasutat Wenckheim gróf építtette, sorsa már kezdettől fogva összefonódott első üzemeltetőjével, az Aradi és Csanádi Vasúttal. Nem meglepő tehát, hogy ez az épület is szemmel láthatóan a társaság szabványa szerint épült.
A lépcső vélhetően menyházai márvány.
A Borossebes felőli vég a nagyobbik szolgálati lakás bejáratával.
Az épület hátsó, falu felőli oldala.
A Menyháza felőli oldal.
Míves tetőablak.
Kút az állomáson.
A következő látványos emlék az állomástól néhány száz méterre a Dézna-patak vasbeton hídja.
Gyalogos forgalomra így is megfelel.
Újabb fél kilométer után, a falu szélén a Menyházai-patakot keresztezte a vonal.
A híd a patak felől.
A híd túlsó végétől a sárga jelzésen Dézna (Desznye) várának csekély maradványaihoz kapaszkodhatunk fel.
A mindössze 180 méteres szintkülönbséget már csak a kilátás miatt is érdemes leküzdeni, így néz ki a falu a várból. Borossebes felől a vasút a közúttal párhuzamosan érkezett, (legfelső nyíl), majd egy balos ív után rövid ideig egyenesen haladt, (második nyíl - erről a szakaszról van feljebb fénykép), az útátjáró után pedig egy jobbos ívvel fordult rá az állomásra. (Az alsó nyíl a felvételi épületre mutat).
Az állomás fentről.
A másik oldalon a Béli-hegységben gyönyörködhetünk. Balra, a Menyházai-patak völgyében kanyargott tovább a kisvasút.
Újabb híd, ezúttal már Menyházán.
Oldalnézet.
Mint utólag kiderült, a hídtól 300 méterre Menyháza fürdő megálló volt felvételi épülete, igaz igen erősen átalakítva, de ma is megvan. Mondjuk nem csoda, hogy elmentem mellette...
A megállótól nem messze, a szintén gróf Wenckheim Frigyes által építtetett hatalmas fürdőházból már csak az omladozó főbejárat áll, még egy darabig...
A fürdőház fénykorában (kepeslapok.wordpress.com)
És végül közvetlenül az egykori Menyháza-gyártelep előtt találjuk ezt a hidat - szegecselt közúti párja is figyelemre méltó.
Ennyi fért egy délutánba, kimaradt többek között a márványbánya, a vashámor, és a Pilis hegy alja is rejt még pár érdekességet, (egy hidat és a kőzúzda maradványait biztosan), talán majd legközelebb...
Menetrendek 1895-ből.
Arad - Menyháza fürdővonat(ok) 1895 nyaráról. A sebesi 3 perces átszállási időből valószínűsíthető, hogy a kisvonat közvetlenül a nagyvasúti állomás mellől indult.
Visszaút este. Az alap nyomtatványokon nem véletlenül Gurahonc a végállomás, a vonal folytatását Nagyhalmágyig csak ez év őszén adták át.
"Mint késett 513-as közlekedik" olvashatjuk fent, íme az 513-as vegyes menetrendje.
Borossebes másik kisvasútja
Új vasutat adtak át a héten a forgalomnak, a Borossebes-Paisani
iparvasutat, a melyet a bécsi fakereskedelmi társaság építtetett a Borossebes
környékén bérelt erdőterületek kihasználása végett. Az új vasút 10 km hosszú s a közigazgatási
és műtanrendőri bejárás után Ney Ferenc főfelügyelő azonnal engedelmet adott a
vasút megnyitására.” (Budapesti Hírlap, 1903. jul. 8.)
Ezen az 1910-es térképen a Buttyint keletről megkerülő vonal Keszendig követhető. A szintén 760 mm-es nyomtávú vasút vélhetően már a második világháború előtt megszűnt.
Külön köszönet illeti Kiss Lászlót a borossebesi információkért.
