Közlekedéstörténet (nem csak) a Körös-Maros közén

Egy kis almexológia

2019. július 16. - Komlósfecskés

Aki a nyolcvanas években helyközi, távolsági buszra szállt, szinte biztosan találkozott ezzel a kis svéd masinával. A maguk nemében zseniális szerkezetek annak idején túlzás nélkül forradalmasították a jegykiadást. A csúszkák segítségével pillanatok beállítható volt a jegy fajtája, ára, majd egyetlen mozdulatra - jellegzetes hang kíséretében - megszületett a 40x43 milliméteres menetjegy. Az Almexek magyarországi pályafutásának vázlatos története következik, fókuszban a Körös Volánnal.

dscf5631jj.jpgA Volánoknál többezres darabszámban üzemelt Almex A2537-es egy példánya, hasonló gépekből kiadott Körös Volános jegyekkel. A hátsó púp tartalmazta az üres jegytekercset. A jobb oldali kar felfelé mozdítására a bal szélen található résből bukkant elő a csúszkákkal beállított jegy. (Ez a képen látható esetben T 250 lett volna). A jegy jobb felső részén található 5 jegyű számból az első három egyszerű folyó sorszám; az utolsó kettő (kicsit nagyobb) a felszállási hely azonosítója. A jobb alsó 4 jegyű a gép (sorozaton belüli) egyedi száma. (A gyári számok ekkor már kétszázezer felett jártak). Az ellenőrzést és elszámolást a ház jobb szélen látható számlálók mellett a gépben maradó kontrollszalag is segítette. 

Az első fecskék

Az Almexek általam ismert első hazai említése a Hajdú-Bihari Napló 1963.08.22-ei számához köthető; ebből megtudhatjuk, hogy Kardos Zoltán, a debreceni 6-os AKÖV igazgatója Svédországban járt tanulmányúton az AB Almex cégnél, és onnan egy jegykiadógéppel tért haza. A "jó arasznyi nagyságú" szerkezetet a Debrecen–Hajdúsámson autóbuszjáraton próbálták ki, kedvező tapasztalatokkal. 

1969-ben már az Almex cég jött el Magyarországra; a budapesti Nagymező utcában "különleges menetjegyárusító automaták sorát állították ki. A cég gyártmányai közül néhányat kipróbálnak a MÁVAUT vonalain" (Magyar Nemzet, 1969.10.29)

Kell egy gép

A hatvanas évek kísérleteinek nem lett közvetlen folytatása; azonban a hetvenes években fokozottan jelentkező munkaerőhiány a helyi után a helyközi autóbusz-közlekedésben is kikényszerítette a kalauz nélküli járatok bevezetését. Ez az intézkedés viszont a korabeli előrenyomtatott jegyek mellett jelentősen megnövelte a beszállítás idejét, nyilvánvaló volt tehát, hogy a jegykiadást gyorsítani, a sofőrök terhelését csökkenteni kell.

K 8 mintájú Volán Tröszt menetjegy a hetvenes évek közepéről. (MÁV beszélül: reformjegy). A tükörnyomásos, félbehajtós K 7 mintájú még rosszabb volt, azon az árat is lyukasztani kellett. Mivel a szocialista ipar megfelelő jegykiadó gépet nem gyártott, a választás a svéd Almex cég akkor már több mint két évtizede gyártásban lévő, Európa szerte százezres nagyságrendben üzemelő termékére esett.

img208.jpgKorabeli ismertető az 5 soros "A" modellről.

A tesztüzem 1974-ben, a 20-as Volán (Volánbusz) szentendrei üzemegységénél kezdődött. Kipróbálták a mágnesszalagos adatrögzítésű és a hagyományos ellenőrző szalagos változatot is, végül az utóbbi mellett döntöttek. A tesztek végeredménye nem lehetett kétséges: Almex kell a népnek. A 20-as után a székesfehérvári 14-es (Alba) Volánnál is sikeresen vizsgáztak az új svéd szerkezetek, majd 1977 márciusában a pécsi 12-es (Pannon) is kapott belőlük 25 darabot. Hajdú-Biharban a tervek szerint 1978 végére már az összes helyközi autóbuszt ellátták Almexszel. Zalaegerszegre az első 3 darab 1979-ben érkezett. Kettőt távolsági járatokon használtak, öt kalauz munkáját kiváltva; a harmadikat oktatási célra rendszeresítették, ugyanis a következő évre további 25 darab beszerzését tervezték. Az országot szép lassan elárasztották az Almexek: 1977 végén összesen 300, két évvel később 1062, 1983 elején pedig már közel 2500 üzemelt belőlük. Nem mindenhova jutott azonban elegendő mennyiség: például Borsodban 1984-ben 607 autóbuszra csak 207 gép jutott. Pécsett, bár az elsők között kezdték alkalmazni az új technikát, a Dunántúli Napló cikke alapján még 1991-ben is csak 158 Almexszel rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy a buszok egy jelentős részén továbbra is "letépős" jegyet lehetett kapni. Emiatt 1993 januárjáig további 97 gépet vásároltak; ezek már nyilván használt példányok voltak, mert a svéd cég a nyolcvanas évek közepén megszüntette a mechanikus jegykiadók gyártását.

A 8-as (Körös) Volán Almexeit a Békés Megyei Népújság 1979 május 23-ai számában említik először: "Az idén a helyközi járatokon 70, svéd gyártmányú jegykiadó automatát szerelnek fel". Ezek voltak az 116x–122x sorszámú gépek. A második, jegygyűjteményem határszámai alapján (1950–1988) minden bizonnyal legalább 39 darabos széria 1982 körül érkezhetett. Mindenesetre 1983-ban már büszkén jelentette az illetékes a Népújság hasábjain, hogy Békés megyében az összes kalauz nélküli helyközi autóbuszt felszerelték Almex géppel. A KN kitétel fontos, mert még jó darabig maradtak - igaz csekély számban - kalauzos járatok. Az utolsók a megyében talán Békés–Békéscsaba között, a kilencvenes években közlekedtek, Szegeden pedig még 2003-ban is lehetett – ekkor már igazi anakronizmusként – néhány helyközi csuklóson kalauzzal találkozni.

Érdemes még megjegyezni, hogy egyfelől az Almexekkel gyakorlatilag párhuzamosan a Volánok a helyi járatokon szovjet automatákat kezdtek rendszeresíteni, Békéscsabán például 1978-ban; ezek azonban nem váltak be túlzottan. Másfelől a helyközi gépek alkalmazásának úttörője, a 20-as Volán legalább 11 darab Almex F típusú automatát is beszerzett, melyeket 1981 márciusában a váci helyi járatokon helyezett üzembe. 2 forint bedobása után a gép előrenyomott sorszámmal, Volán Vác felirattal ellátott jegyet szolgáltatott ki, melyre dátumot és időt nyomtatott. A gépek fél éves próbaüzeme sikeres volt, további sorsukról nincs információm. (Forrás 1, 2 ).

Útmutató az Almex jegyek értelmezéséhez a 4-es Volántól, a nyolcvanas évekből. A magyar, 2537-es verziószámot viselő 5 soros gépeken az első, zöld színű csúszkával lehetett a jegy fajtáját beállítani, a rajta szereplő betűk pedig sorrendben a következők voltak:

  • -  Teljesárú
  • H Hitelezett, vagy helyi menetjegy
  • Gyerekjegy, (tanuló 50%-os)
  • 50%-os nyugdíjas
  • Poggyászjegy, vagy tanuló menetjegy
  • V 90%-os nyugdíjas
  • J 75 (később 70, majd 67.5) %-os jegy
  • Kutyajegy
  • U Kiegészítő jegy (utánfizetés)
  • R Rontott jegy

A 20-30 évnyi üzem során természetesen a kedvezmények fajtái is változtak, illetve a Volánok sem teljesen egységesen használták a jelöléseket. Itt egy másik változat a Tököli Tükör egyik 1994-es számából; a távolsági sorban a betűk sem illeszkednek az alap Almexhez, ennél valami általam ismeretlen verzióról lehet szó:

tokoli_tukor_1994_nov.jpg

Két klasszikus Volán jegy

Elsőnek egy korai 24 forintos teljesárú, 1982 októberéből. Ekkor már a jegyárakból a filléreket két éve száműzték, (a filléreket a Volános Almexeken a sárga sorral lehetett beállítani), és épp túl voltunk az 1982 szeptemberi nagy, 100-120%-os áremelésen, így ez a jegy 55 helyett már csak 25 kilométeres volt. A gépek zömét még az egységes Volán Tröszt időszakában szerezték be, így egyszerűen "VOLÁN" feliratot nyomtattak a legalsó sorba. Ebből adódóan ezt a menetjegyet ma már nemhogy vonalra, hanem konkrét Volánra se tudjuk beazonosítani, legfeljebb ha a kedves olvasók közül valaki emlékszik az 1689-es gépszámra...

Kicsit jobb a helyzet, ha ismerjük a jegy eredetét. A fent látható például az Alba Volán 1820/116-os, Gyula–Dunaújváros járatán lett a 0158-as gépből kiadva. (Az alacsony gépszám nem véletlen: ahogy már említettem, az Albánál igen korán, 1975/76 körül megjelentek az Almexek). A járatpár ebben a formában 1986 és 2007 között üzemelt; a 36-os felszálló kód a jobb szélen ez esetben Gyula, autóbusz állomást jelöli, a T pedig az 50%-os diákjegyet. 31 forintért féláron akkoriban 15 kilométert lehetett utazni, azaz gyorsjárat lévén egyetlen megállót, Békéscsaba, Haán Lajos utcáig. A busz egyébként az AOA-393 volt.

A nagy ALMEX

almex_1969_1.jpg

Bár az 5 soros gép is testre szabható volt - és mint azt a verziószámok ezres nagyságrendje mutatja, született is belőle rengeteg változat -  már 1970 körül megjelentek a cég kínálatában a még több egyéni beállítási lehetőséget kínáló 9 (illetve esetenként akár 11) soros gépek. Ezek többsége már mágnesszalagos adatrögzítésre is képes volt.

A "nagy" Almexek magyarországi pályafutásáról sajnos keveset tudok. A képen látható jegyek Körös Volánnál üzemelt példányokból származnak; mint látható, ezek eredetileg a Svéd Államvasutak (SJ - Statens Järnvägar) autóbuszain szolgáltak. (Akár pont Ikarusokon, mert volt nekik az is). A legfontosabb változás az ezzel kiadott jegyeknél, hogy az első sorban már nem csak a fel-, hanem a leszállás helye is szerepel, mégpedig a jobb helyett a bal szélén, beállítása pedig az első 4 csúszkával történt. A bal oldali jegynél ez elmaradt, a jobb oldalinál ez a 3530.*  Ezt követte a jegy ára, itt 15, illetve 11 forint. A .00-ák gondolom a svéd váltópénz, az öre miatt voltak eredetileg, nálunk már nem használták. Végül pedig a sorszám előtt a jegy fajtája, amit ezen az utolsó csúszkával lehetett beállítani. A "T" ez esetben 75%-os diákjegy; ezt a Körösnél az 5 soros magyar változaton "J"-vel jelezték, de ezen a típuson ha jól sejtem ez a betű egyszerűen hiányzott. (Az SJ gépeinek utolsó sorával – legalábbis az egyik változatban – a következő karaktereket lehetett beállítani: E-HE-R-HR-P-HP-T-Rg-M-MS). Jobb szélen a menetjegy sorszáma, az alsó sorban pedig szokás szerint a dátum és a gépszám.

*(A jegyről közvetlenül nem derül ki, de a 4827-es vonalról lévén szó, ez az akkori megállókiosztás szerint az Almáskamarás aut. vt. (35) – Medgyesegyháza vá. (30) viszonylatot jelöli. A busz: BHM-034 )

És eljő az elektronika kora

A fentiekből már kitűnhetett, hogy ezeknek a jegyeknek volt néhány komoly hiányossága: sem a kiadás pontos időpontját (óra, perc), sem a vonalat nem tartalmazták; ez pedig jelentősen megkönnyítette az "újrahasznosítást". A vezetőnek fejben kellett tartani a díjszabást, (vagy papírból puskázni), ami beugró sofőrök esetén a korszak jellegzetes utashoz intézett kérdéséhez vezetett: – Mennyi szokott lenni? Mindezek mellett pedig, bár a gépkocsivezető elszámolása egyszerű volt, a bevétel kedvezmények szerinti elosztása jelentős utómunkát igényelt. Nem a gép hibája volt, de további nehézségként jelentkezett, hogy az Almexekért kemény valutában kellett fizetni a svédeknek, emiatt beszerzésük eleve korlátos volt, az áruk pedig forintban folyamatosan emelkedett.

Egyszóval az Almexek felett lassan-lassan eljárt az idő. Az akkoriban 104 darabot üzemeltető Tisza Volánnál már a nyolcvanas évek végén megjelent helyette a saját fejlesztésű EMKE (Elektronikus Menetjegy Kiadó és Elszámolás készítő készülék), amely később az ország egyik legelterjedtebb jegykiadó pénztárgépe lett. Általánosságban a kilencvenes években fokozatosan tűntek el a "vasmarcsák" az autóbuszokról, bár a Volánbusznál még 2005 körül is lehetett Almex gépes járattal találkozni. (Vagyis egyes példányok közel 30 évig üzemben lehettek).

A Körös Volánnál az Almexeket 1994/95 folyamán váltották fel a Tikett Busys elektronikus pénztárgépek. A darabonként 90 ezer forintba kerülő új szerkezetek próbaüzeme 1994 márciusában kezdődött; a képen egy ebből az időszakból származó jegy látható. Mivel a jegyek számozása az Almexszel szemben folyamatos, (nem fordul át ezernél), ezért a fenti 65-ös sorszámú a gép második munkanapján készülhetett. Az "APEH sor" (adószám, pénztárgép száma) a végleges változatban alulra került. A próbaüzem után gyorsan terjedni kezdtek, július elején már 70 Busys üzemelt a cégnél. Ilyen gépeket rendszeresített a Borsod, a Nógrád és a Mátra Volán is. Ezeknek egy komoly hátrányuk volt az Almexekhez képest: lényegesen tovább tartott a nyomtatás; ezen majd csak a hőpapíros technikára való áttérés segített, jóval később.

Röviden ennyit tudtam összeszedni a gépek magyarországi pályafutásáról. Minden kiegészítést, helyreigazítást örömmel fogadok.

És még valami a végére: az Almexek nyugaton is népszerűek voltak; ennek utóhatásaként ma már akár Almexes párnával is feldobhatjuk a lakásunk :)

A bejegyzés trackback címe:

https://aradcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr3314917920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása