1899 december 28-án, 15 évvel a monarchiában elsőként villamosított Temesvár és 6 évvel Budapest után Hódmezővásárhelyen is kezdetét vette a közhasznú villamosenergia-szolgáltatás. A koncessziót elnyerő Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára (RVKVSZ) tröszt erőművét a mai Ady Endre út végén, az ekkor már MÁV tulajdonban lévő Alföld-Fiumei Vasút pályája mellett építette fel. A telepen kezdetben 2 darab, 150 lóerős gőzgéppel meghajtott háromfázisú generátor szolgáltatta a 42 periódusú, 3000 V feszültségű forgóáramot. A kazánok által igényelt szén beszállításához kézenfekvő volt az iparvágány létesítése, ennek engedélyét szintén 1899-ben adták ki az RVKVSZ részére, így az valószínűleg az erőművel együtt elkészült. A mindössze 283 méter hosszú sínpár - voltaképp egy rakodó csonka - a népkerti megállótól a szentesi vonal egyenes folytatását képezve épült meg; az útátjáróig párhuzamosan futott a fővonallal, majd egy balos és egy jobbos ívvel tért be a telepre. Felépítményre vonatkozó adatot nem találtam, de 1921-ben kettő "b" jelű sínszál képezte a javítási tartalékot. Ezek a 32.5 kg/folyóméter tömegű vassínek nem voltak ismeretlenek a környéken, az Alföld-Fiumei Vasút építésénél is ilyet használtak; talán a fővonalból kikerült sínekből épült az iparvágány. Az erőművet a növekvő igények miatt többször bővítették. Innen táplálva történt meg 1905-ben Orosháza, majd az 1920-as években Székkutas villamosítása is. (Orosháza 1924 decemberében levált a hálózatról). Egy 1937-es végrehajtási utasítás szerint a MÁV a telepet csak a vágányzáró sorompóig szolgálta ki, mely a kiágazási váltó és az útátjáró között helyezkedett el; innen a vagonokat az erőmű a saját villanytraktorával(!) továbbította. 1948-tól Hódmezővásárhely ellátása egy újonnan kiépített 20 kV-os távvezetéken a jobb hatásfokú szegedi erőműből történt, így az akkoriban 1.4 MW teljesítményű vásárhelyi telep jelentősége lecsökkent. Utoljára az 1952-54 között fennállt általános villamosenergia-hiány idején vett részt jelentősebb mértékben a termelésben. A több évig tartalékban álló erőmű gépeit végül 1962-ben selejtezték, a következő évben pedig a KPM elrendelte a kihasználatlanná vált iparvágány bontását.
Az erőmű a vasút felől régen és most (2019 február). A kémény és az iparvágány eltűntek, az iroda takarásba került. (Felső kép: darabanth.com)
A kapu, az iparvágány egyetlen megmaradt emléke közelebbről.
Az egykori erőmű épületei az utcáról.
Az időközben mindkét irányban meghosszabbított irodaépület. Ezen a nyolcvanas évek második felében készült felvételen még eredeti tömegében mutatkozik. A telepet a közelmúltig a DÉMÁSZ vásárhelyi üzemigazgatósága használta, jelenleg üres. A tervek szerint honvédelmi szakközépiskolaként hasznosul majd.
Népkert kitérői a sokadik átépítés után. Balra a villanytelep.
Az 1959.10.01-én készült légi felvételen jól kivehető az iparvágány. A bal alsó sarokban a rég lebontott 87-es őrház, vele szemben a vágányzáró sorompó. (Az őrházak számozása Nagyváradtól kezdődött.) A jobb alsó sarokban a laktanyát takarták ki az imperialista kémek fürkésző tekintete elől. (Forrás: fentrol.hu; Budapest Főváros Kormányhivatala. Adatfelhasználási engedély szám: 45498.77503.1)
A vásárhelyi villamos ötlete sem új: az RVKVSZ már 1899.01.13-án előmunkálati engedélyt kapott a népkerti megállótól Szegedi (Ady Endre) út - Kossuth tér - Andrássy út - Kállay (Bajcsy-Zsilinszky) utca útvonalon a nagyállomásig, illetve a Kutasi úti téglagyárig kiépítendő vonalra. Ha 120 év késéssel is, de már formálódik a pálya az egykori villamos-telep előtt.
Befejezésül még egy érdekesség: 1950-ben a Kőbányai Sörgyárak NV kérvényezte az iparvágány használatát - heti egy-két vagon erejéig. Az áramszolgáltató ezt engedélyezte, azt viszont nem tudom, végül érkezett-e ily módon folyékony kenyér Vásárhelyre.
Felhasznált irodalom:
75 éves a dél-magyarországi villamosenergia szolgáltatás
MÁV levéltár dokumentumai
