Közlekedéstörténet (nem csak) a Körös-Maros közén

Mezőhegyesi kisvasút II.: A peregi vonal

2018. április 13. - Komlósfecskés

Több mint 40 éve, hogy elment az utolsó vonat a Mezőhegyesi Gazdasági Vasúton. Ez a 760 milliméteres nyomközű kisvasút mind hálózatának hosszával (több mint 170 km.), mind hosszú üzemével (86 év) kitűnt a többi közül. Vázlatos története megtalálható a Wikipédián, ez a bejegyzés egy virtuális vonalbejárás, merre kanyargott, mi maradt belőle. 

Az első részben a kendergyári vonalat jártuk be, most a peregi (Mezőhegyes - Battonya) következik.

akvpereg.jpg

A Mezőhegyesi GV fontosabb vonalai a fénykorban, az ötvenes-hatvanas években. A peregi vonal - pirossal kiemelve - egyike volt a Mezőhegyesi Ménesbirtok által, elsősorban a cukorgyár kiszolgálására 1889-ben kiépült vonalaknak. Mint az a nevéből is sejthető, a központtól keletre elterülő peregi kerületet tárta fel. (Alaptérkép: OpenStreetMap)

 a47_5906.jpg

A közforgalmú személyszállítás megszervezésére itt az ötvenes évek végén került sor, íme az egyik legelső menetrend, 1959 júniusából. Bár az összeköttetés Battonyával már 1949-ben létrejött, a személyforgalmat csak a hatvanas évek elején terjesztették ki odáig.

img115.jpg

És a legutolsó, az 1975.XII.31-ig érvényes. Első pillantásra jóval több vonatot tartalmaz, jobban megnézve ugyanúgy napi két pár közlekedett különböző időpontokban a 47-es majorig, és hetente kettő ("szerdai és szombati piacos napokon") Battonyáig.

Akik közvetlenül a kendergyári bejegyzésről jöttek, görgethetnek egy kicsit, négy kép erejéig a szükséges ismétlés következik. Az egykori Mezőhegyes GV állomás a cukorgyár felől nézve, 2008 nyarán. Jobb szélen az azóta lebontott felvételi épület fehérlik. 1975 után a síneket felszedték, a terület a gyár 1997-es bezárásáig répatárolásra szolgált (depónia). 

akender.jpg

1949-ben a GV állomást meghosszabbították észak felé, emiatt természetesen a vonalak kiágazása is módosult, a kendergyárit pedig egyúttal keresztül vezették a 17-es majoron. A battonyai és a kendergyári vonal mindkét változatban közösen keresztezte az Élővíz-csatornát, (a "Kanálist"), az elágazási váltó a hídon túl volt. (Kékkel az új, pirossal a régi nyomvonalak. Műholdkép: Bing)

A régi nyomvonal hídfői, közvetlenül a végállomás mellett. A hálózaton még 3 ugyanilyen, felsőpályás acél gerendahíd épült az Élővíz-csatornán. A hídfők még mind állnak, a felszerkezet viszont egy kivételével már a múlté. A kanális a kisvasúthoz és a cukorgyárhoz hasonlóan 1889-ben létesült, a gyár vízellátását biztosította a Marosból, aradi vízkivétellel.

Ha nem is ezen a hídon, de 1949-től először itt keresztezte az Élővíz-csatornát a kisvasút. A híd után ágazott el balra a battonyai vonal. (Háttérben a 17-es majori istálló).

A földút az erdőben ma is követi az egykori nyomvonalat.

Az erdőből kiérve megpillantjuk a cukorgyárat. A régi, 1889-es vasút valahol a mező közepén haladt keresztben.

Újabb Élővíz-csatorna híd következik, a négy közül az egyetlen, amelynek a felszerkezete is megvan.

Oldalnézetben. Néhány talpfa és két szál sín hozzáadásával akár emlékhely is lehetne...

Ezután a cukorgyár kerítése mellett haladt dél felé a pálya, előtérben a Mezőhegyes - Orosháza vasútvonal, a sínszálakon a négy párhuzamos rovátka a kisvasút nyoma.

Itt járt a kisvasút. (Némi magyarázat laikusoknak: ilyen helyeken általában úgynevezett felfutósínes vágánykeresztezést alkalmaztak, vagyis a normál nyomtáv sínjeit nem szakították meg, hanem az alárendelt keskeny nyomtávúakat emelték meg annyira, hogy a kerekeknek nem a futófelülete, hanem az oldalirányú megtámasztásra szolgáló nyomkarimája gördült át a keresztező sínen, hosszú évek során természetesen nyomot hagyva benne. Illusztrációként itt a kiskőrösi kereszt képe.)

 Ez talán egy vágányzáró sorompó alapja lehetett?

Az orosházi vonaltól mintegy 200 méterre az újszegedit szelte át a kisvasút, ott a síneket már cserélték, látványos emléke már nincs a keresztezésnek. A cukorgyár látképe a két vasút között.

Pár száz méter megtétele után egy fél útátjáróba botlunk.

img085.jpg

Az ómezőhegyesi hálózat térképen. A csanádpalotai úttól balra a Scheieri elágazást, jobbra a 18. kitérőt találjuk, tőle jobbra felfelé a 18-as majori, lefelé a 35-ös majori szárnyvonal ágazik el. A bal felső sarokban két, azóta szintén megszüntetett normál nyomtávú iparvágány nyúlik be, (a magtári és a szeszgyári).

Scheieri elágazás felé tekintve a csanádpalotai útról. (Scheier, Sájer: a Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) térképén Scheuerhof néven szerepel a terület, Scheuer: csűr, pajta).

Ugyanott a másik irányba nézve, a 18. kitérő hűlt helye. Mintegy 400 méterrel távolabb volt a 18. és 35. elágazás.

Átjáró a 18-as majori szárnyvonalon. A vágány az ómezői majorudvarba vezetett, jobbra lent egy sínszál is kilátszik az aszfalt alól.

Sínek a majorudvarban, a tejház mögött.

Vágánykereszt az istállók között.

Térjünk vissza a fővonalra. A 18-as major elhagyása után a kisvasút egy balos, majd egy jobbos ívvel dűlőutat váltott. A képen a 39-es majori utat látjuk, valahol itt kanyarodott mellé a sínpár.

39-es major, (Árokospuszta), útátjáró.

Ugyanott Mezőhegyes felé tekintve.

Időzzünk el a majorban egy kicsit. Jellegzetes ív-pillérsoros istálló, középen az elmaradhatatlan sínpárral.

gbg.jpg

Autóbusz forduló, kisvasúti betonaljakból kirakva. (Fotó: B.Z.)

Aljak a fordulóban.

A kisvasút megszűnése után 39-et egy önálló, mindössze 4 kilométeres vonallal kötötte össze a Volán Mezőhegyes központjával. A képen az utolsó menetrend, 2006 decembere óta már autóbusz sem jár ki a majorba.

"Bolondtorony". Sok köze nincs a kisvasúthoz, csak szép :) 1830 körül 7 ilyen zabsilótorony épült a birtokon. A zabot felül öntötték be, a fa lamellák között keveredve, átszellőzve érte el lent a lefejtő zsákot.

39-után a vasút ismét dűlőutat váltott, (eggyel északabbra), majd befutott a 47-es majorba (Külsőperegpuszta). Szenes István úr jóvoltából egy archív képpel is tudok szolgálni. A 3774-es számú C-50-es mozdony 1955-ben Mezőhegyesen kezdte pályafutását, kisebb kitérők után itt is fejezte be, hivatalosan 1976 márciusában selejtezték. A motor alatt a váltó az 57-es majori szárnyvonal kiágazási váltója. Háttérben az általános iskola.

mezohegyes_47.jpg

"Akkor és most", ugyanott. "Vonatpótló" közelít 47-hez. (A földút helyén futott a sínpár egyenesen 52 és Battonya felé, balra ágazott ki az 57-es majori vonal).

Járda az iskola mellett, naná, hogy betonaljakból.

Az épületben 1912 és 1984 között folyt oktatás, jelenleg vendégház is iskolamúzeum.

Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen.

Veti papírra József Attila közismert önéletrajzában. 1921 nyarán itt a 47-es majorban, Farkas Béla uradalmi írnok Zoltán nevű fia mellett volt házitanító.

Fűpereg falu emléktáblája az iskola kertjében. (A Fűperegpuszta nevet az innen mintegy 4 kilométerre fekvő 23-as major viselte).A 47-es majori kitérő nem Battonya felé vezető fővonalon, hanem 57-es majori szárnyvonalon volt található, közvetlenül az elágazás után, valahol itt.

57 felé az oszlopok és a fasor között, nyílegyenesen haladt a vasút.

57-es major, avagy Belsőperegpuszta. Látványos ív-pillérsoros kerületközponti magtár, párja a 6-os majorban található.

Természetesen rakodó vágány is csatlakozott hozzá.

Beton talpfák vasbeton keresztaljak minden mennyiségben.

A buszmegállóval szemben kemence, melynek, akárcsak a párjának...

...síneket is tartalmaz a teteje.

A kisvasút tovább haladt az elevátor-magtárig, az oszlopsor jobb oldalán.

Gluzek Gyula elevátor-magtár, épült 1888-ban. A maga korában világszabadalom volt, gépi szállító- emelő- és rostálóberendezésekkel. Sajnos 1981-ben az elevátor rész kiégett, azóta pusztul..

Fortepan kép a fénykorából.

Útátjáró nyoma, itt fordult balra a háttérben látható magtár felé.

Az elevátor-magtár egyik oldalához a kisvasút...

...a másikhoz a nagyvasút csatlakozott. 2009-es kép, a Belsőperegpuszta megállóhoz csatlakozó iparvágányt nem sokkal később szintén elbontották, helyét azóta visszahódította a természet.

Visszatérve a fővonalra, 47-es major után a vasút elhaladt a 48-as erdő mellett, melynek mélyén a 48-i ménes bújik meg

Az istálló mellett földbe süllyesztett, külső kemencés csikóslak áll, 1785-ből.

A 48-as erdő után a vasút északnak fordult az 52-es major felé, nagyjából a földút helyén. Középen mésziszap fehérlik, nagyjából a zöld sáv vége felé ágazott el jobbra a Battonyára tartó sínpár, de az már egy másik rész témája lesz.

Apró emlékek az út mentén: sínszeg alátétlemezzel, légvezeték porcelán szigetelővel.

Sínszál a battonyai út alatt, a háttérben már 52 házai.

A másik vége, jobbra a 48-as erdő.

Az erdő sarkán találjuk a Feneketlen tavat.

61_52_f.jpg

A tó keletkezése. A fentrol.hu (Földmérési és Távérzékelési Intézet) felvételein a 48-as erdő északkeleti sarka látható 1961 szeptemberében (balra) és 1962 augusztusában (jobbra). A kettő között, 1961.12.29-én a Battonya-37. számú fúrásnál földgáz tört a felszínre, mely berobbant. A mintegy 50 méter átmérőjű és 10 méter mély kráter később talajvízzel töltődött fel. A képeken a bal felső sarokból kiinduló átlós csík az 52-es majorba (balra) tartó kisvasút.

 52-es major, végállomás, észak felől nézve. Nehéz elképzelni, hogy itt valaha vasút volt.

61_52.jpg

Végül ismét egy fentrol.hu felvétel, 1961.09.04-én négy nyitott kocsit kaptak lencsevégre az 52-es majori végállomáson, .

Külön köszönet illeti Bede András, Felek Ferenc és Gróf György urakat, nélkülük sokkal nehezebb dolgom lett volna.

Bárkinek bármilyen hozzáfűznivalója, információja, személyes emléke van a fentiekkel, vagy bármelyik másik vonallal kapcsolatban, azt szívesen várom akár itt kommentben, akár az mhegyesgv_kukac_gmail.com címen.

A bejegyzés trackback címe:

https://aradcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr5511838789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása