A 2019.12.15-étől életbe lépett menetrendi változások között három járatnál is szereplő, "Újiráz, községháza érintése nélkül közlekedik" szöveg nem bontja ki az igazság minden szirmát: megszűnt a közforgalmú közlekedés Újiráz és Vésztő, illetve Körösújfalu között. A napi két, elsősorban diákok által használt betérés egy új iskolabusz miatt vált okafogyottá. Ennek kapcsán lazán összefüggő történetek következnek most három megszűnt megyehatárszéli autóbuszjáratról, a 46-os út fejlődéséről, és egy vándorhídról, melyen Szolnok és Hajdú–Bihar megyében is békési autóbuszok közlekedtek.

A borítóképen a hetek utolsó tanítási napján közlekedő Vésztő–Újiráz–Körösújfalu–Komádi járat az újirázi Sebes-Körös hidat elhagyva lép újra Békés megye területére, 2016 májusában.

Az újirázi betérés

A két szomszédos település, Körösújfalu és Újiráz története közös tőről fakad, 1945-ig mindkettő a nagyváradi káptalan uradalmához tartozott. Míg azonban a Sebes-Körös jobb partján, 1911-12 folyamán felépült Újiráz falu Hajdú-Bihar megyében maradt, addig a folyó bal partján fekvő Irázpusztát 1955 nyarán, önálló községgé alakulásakor Körösújfalu néven Békés megyéhez csatolták.

A két település között sokáig nem volt közforgalmú közlekedés, (Újiráz Csökmő felé kapott autóbuszjáratot 1949-ben), mígnem a 2007 december 9-én életbe lépett menetrendben, (lásd fent), két körösújfalui járatnál, csak iskolai előadási napokon furcsa menetidő korrekció lépett életbe. Ez természetesen nem egy, a puszta közepén beiktatott cigarettaszünetet jelentett, hanem egy meg nem hirdetett újirázi betérést. (Helyismerettel rendelkező olvasónak feltűnhet, hogy a részmenetidők rosszul lettek meghatározva, hiszen a busz természetesen az okányi elágazásnál tért le Újiráz felé, így a többletnek onnan kellett volna jelentkeznie.)  

Hivatalosan 2010-ben hirdették meg a betérést, majd 2013-ban megfordították az irányt, vagyis ezt követően reggel a Vésztő, délután a Körösújfalu felé tartó járat tért be Újirázra, utóbbit pedig a Békésről érkező helyett a bő 1 órával később helyből induló, hetek utolsó tanítási napján egészen Komádiig közlekedő busz vette át. Érdekes még a reggeli Körösújfalu - Vésztő, vasútállomás menet folytatása a Leninfalvi iskoláig Szegfű utcáig. A vasútállomáshoz 7:19-kor érkező autóbusz már a kétezres évek elején is a 7:20-kor a Szegfű utcához induló helyi járatra fordult, majd a helyi járatok megszűnése után (2009.12.13) rejtett (azaz a nyilvános menetrendben nem szereplő) helyközi járatként közlekedett tovább, végül néhány évvel később hivatalosan is meg lett hirdetve, mint az alább is látható. (Az általános iskolák egyébként a Városháza megállóhoz vannak közel, ezért is indul onnan a délutáni járat.)

A 12 év alatt teljesített több, mint négyezer újirázi betérés jellemző járművei:

• reggel: GAU-927 Ikarus 263.01 (ex NDK), majd 2009-től LLL-953 Credo EC12
• 2013-ig délután, Békés–Körösújfalu: KBJ-810 MAN SL223
• 2013-tól délután, Vésztő–Körösújfalu(–Komádi): HSX-922 (Rába Contact 092, a 200. Rába), BOP-329 Ikarus 260.32 (ex Kunság Volán!), LHM-772 Credo EC12 (lásd a nyitóképet), IPJ-461 MAN SL223. Az utolsó napokban pedig, hogy teljes legyen az MAN SL paletta, a "körösbarna" KBJ és a már DAKK fehér IPJ után a Pest megyéből áthelyezett, volánsárga HYG-625 is megfordult délutánonként Újirázon, (és vitte talán az utolsó járatot is). Átmeneti idők színes járműparkja...

A híd

Az autóbuszok a Sebes-Körösön az Újiráz faluval gyakorlatilag egyidős, Zielinski Szilárd által tervezett, 1912/13 folyamán felépített hídon keltek át. A 2x2 szélső, egyenként 15 méteres nyílás akkoriban újszerű megoldásnak számító vasbeton gerenda szerkezet. A középső, 30 méteres medernyílás eredeti rácsos acélszerkezetét a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Ezt előbb 1949-ben egy úgynevezett Herbert-híddal*, majd 1966-ban a mezőtúri Hortobágy-Berettyó híd feleslegessé vált, eredetihez hasonló méretű és alakú szerkezetével pótolták. A korosodó hídon a 2016-os fővizsgálat után előbb 16, majd 12 tonnás összsúlykorlátozást vezettek be. Érdekesség, hogy a hídon egykor átvezették a nagyváradi káptalan 600 mm nyomközű, Kótpuszta–Darusziget kisvasútját is, ezt 1944 után már nem állították helyre.

*A névadó Herbert Ferenc mérnök 1908-ban tervezte meg ezt a csapos kapcsolású szükséghíd (hadihíd) fajtát. Túrkeve határában, a Hortobágy-Berettyó balai hídja is Herbert-híd volt egészen 1996-ig, évtizedeken át autóbusz-forgalmat is bonyolítva. Talán a tiszadobi pontonhíd részeként üzemel még ilyen szerkezet.

Az alsópályás, szegecselt acélszerkezet eredeti helyén Mezőtúron, a Hortobágy-Berettyó felett. (Endrőd felé fotózva, vélhetően a városháza tornyából). Az 1903.08.01-én forgalomba helyezett hidat a mai 46-os út korszerűsítése során, 1963-65-ben új, feszített vasbeton szerkezetre cserélték, így kerülhetett Újirázra. (Ugyanebből a szemszögből 1962-ben, ÁMG busszal)

A régi mezőtúr–endrődi úttól a 46-os főútig

Mezőtúr már a középkorban is fontos átkelőhely volt a Berettyón. A Sárrét összefüggő mocsárvilágán át a legrövidebb, az időjárás és a vízállás függvényében többé-kevésbé járható út Budáról Nagyvárad felé (Szolnok–) Mezőtúr–Póhalom–Csudabala–Dévaványa–Szeghalom útirányon át vezetett.Úthálózat Mezőtúrtól keletre a XIX. század derekán, a Második katonai felmérés térképén (1861, forrás: Mapire). A korábbi jelentőségét ekkor már elvesztett Mezőtúr–Dévaványa útból a megyehatáron álló Simai csárda után ágazott ki dél felé az endrődi, kicsit távolabb, a Simai-halomnál a gyomai út. A térképen már szerepel az 1858-ban átadott Szajol–Arad vasút is, az őrházakkal.

Az endrődi irány a három közül 1932-ben emelkedett ki. Ekkor községi fenntartású (akkori szóhasználattal vicinális) közútból, az Orosháza–Nagyszénás–Kondoros–Endrőd–Mezőtúr út részeként megyei (törvényhatósági) úttá léptették elő. Kiépítésére az 1930-as évek folyamán került sor, 3-5 méter szélességben, részben makadám, részben cementhabarcsba rakott kiskő burkolattal. Az endrődiek kérésére az új út az 1907-ben megnyitott Nagylapos vasútállomást is érintette; így a 28-as őrháznál keresztezte a síneket, majd részben a régi gyomai, a Simai-halomtól pedig a dévaványai út nyomvonalán haladt, Mezőtúr előtt újra átszelve a vasutat. 

A főközlekedési utak első, 1934-es osztályba sorolásakor még nem lett főút, ellentétben a 412-es számot kapott, kompátkelést is tartalmazó Kisújszállás–Mezőtúr–Pusztabánréve–Szarvas közúttal. Rangja az 1948-as felülvizsgálat során változott meg, ekkor, 1948.08.01-én kapta meg a 415-ös számot, mint Törökszentmiklós–Mezőtúr–Endrőd főút. (Ugyanekkor a 412-es Mezőtúr–Szarvas szakaszát szám nélküli törvényhatósági úttá minősítették vissza - minden bizonnyal a szarvasi híd hiánya miatt dőlt el ekkor az endrődi irány javára a verseny. A 415-ös számot egyébként 1948-ig  a Kecskemét–Békéscsaba főút viselte, melyet ekkor 40-esre, 1965-ben pedig a jól ismert 44-esre számoztak át.)

A Mezőtúr–Endrőd szakasz korszerűsítésére 1963 és 1965 között került sor. Ekkor az út Mezőtúr és Nagylapos között 8 kilométer hosszan új nyomvonalra került, ami egyrészt mintegy 2 kilométerrel rövidebb a fenti OSM térképre vörössel berajzolt réginél,  másrészt kiváltotta a forgalmas vasúti fővonal kétszeri keresztezését. A 46-os számot 1965 óta viseli, viszonylata is ekkor változott Törökszentmiklós–Mezőberényre.

Autóbusszal a túri vásárra

Mezőtúron a rendszeres közforgalmú autóbusz-közlekedés - néhány rövid életű próbálkozástól eltekintve - a helyi járatokkal, 1953 május 17-én indult meg. (Az 1953-as téli menetrendben három, betűvel jelzett vonal található: B Kossuth tér–Bánréve, L Kossuth tér–Laktanyák, U Kossuth tér–Újváros). A következő évben a helyközi járatok is elindultak egyetlen autóbusszal Tiszaföldvár és Törökszentmiklós felé. Ahogy a fenti 1954-es menetrendből is látható, a Mezőtúr környékén ekkor még csak jelképes autóbusz-közlekedés egyik legfontosabb feladata a tanyán élők piacra jutásának biztosítása volt. (1950 körül  a város határában még több mint 2000 tanyán ~11000 ember élt). Az autóbusz egyébként szerdán és szombaton Törökszentmiklósra ment, (ott akkor volt piac), vasárnap pedig (legalábbis helyköziben) nem közlekedett. A hétfőn és csütörtökön közlekedő tiszaföldvári járatokat hamarosan meghosszabbították Szolnokig - gondolom már mindenki kitalálta, ott azok a piacos napok :)

A Gyoma–Endrőd–Mezőtúr vonal egyetlen, csak túri piaci napokon közlekedő járatpárral az 1960 október 30-án életbe lépett menetrendben jelent meg először (lásd fent). A régi 415-ös úton közlekedő, és a Hortobágy–Berettyón még a régi hídon átkelő járat végállomása nemes egyszerűséggel "Mezőtúr piac" volt. (Mivel a piac 1962-ig a Kossuth téren üzemelt, ez a Kossuth tér végállomástól nem sokban térhetett el, ha egyáltalán eltért.) Érdekes, hogy ebben a kötetben a 41-es AKÖV oldalai ezzel a két, rég megszűnt piacos vonallal kezdődtek - a számomra különösen kedves árpádhalmi majd egy másik bejegyzés témája lesz. 

A vonal bő 14 évnyi üzeme alatt nagy változások nem történtek. A járatpár 1962-ben már biztosan közlekedett munkaszüneti napokon is, ami szintén piaci nap Túron. Az útvonal az új út átadása után sem változott, valószínűleg az akkor még kiterjedtebb tanyavilág kiszolgálása miatt. A fenti, 1972-es menetrendben a munkanapokon korábbra vett visszaindulás mellett a szintén piacgyanús nagylaposi betétjáratok érdemelnek még figyelmet. Az utolsó, 1974.05.26-án életbe lépett menetrendben már újra csak kedden és pénteken rázkódott a makadámon Mezőtúrig a 8-as Volán autóbusza, és eltűntek a nagylaposi menetek is. Végül 1974 decemberében a Békés Megyei Népújság hasábjain egy rövid közlemény tudatta a nagyérdeművel, hogy a Volán a járatok forgalmát 1975 január 1-től "az út nagyfokú elhasználódása miatt szünetelteti".

Az aszfaltozott 46-os idővel új távolsági járatokat is hozott. A legelsők talán az 1969.01.02-án elindult Szolnok–Gyula–Szolnok, és ellenpárja, a Békéscsaba–Szolnok–Békéscsaba voltak, (3002-es vonal), ezek azonban már a következő  évben megszűntek. (Az 1969/70-es menetrend térképmelléklete Nagy Attila gyűjteményéből).1974-es állapot: a 1143-as vonal a 20-as Volán (Volánbusz) Budapest–Szolnok–Békéscsaba–Gyula(–Nagyvárad) járatát takarja, a 8761-es pedig a Gyoma–Endrőd–Mezőtúr új száma. Érdekesebb az 1859-es esete. A 10-es (Tisza) Volán Szentes–Szarvas–Mezőtúr–Karcag(–Berekfürdő) járatpárja mind a mellékelt térkép, mind a rendelkezésemre álló '72-es és '75-ös menetrendek kilométer adatai alapján elméletileg a régi úton közlekedett. Mivel azonban Nagylapos és Mezőtúr, Kossuth tér között nem volt megállója, nem életszerű, hogy ténylegesen is a sínek túloldalán, a makadámon verették volna.

1977-től a "szüneteltetett" Gyoma–Mezőtúr járatok pótlásával is megpróbálkoztak Endrőd–Mezőtúr viszonylatban, ezúttal már végig a 46-oson . A munkanapokon közlekedő két-három járatpárt részben a 7-es (Jászkun) Volán közlekedtette, ez a vonal azonban 2-3 éven belül elhalt.

És végül jöjjön a 7519-es (eredetileg 3033-as) is, Mezőtúr rövid életű, elfeledett tanyasi járata; a kép az 1974-es menetrendből származik. A vadregényes Peresi-holtág környékét kiszolgáló vonal beindításához a lehetőséget az új út, az indokot pedig valószínűleg az 1908-ban épült Felsővízközi iskola felső tagozatának bezárása szolgáltatta. Idézet a Szolnok Megyei Néplap 1966.09.07-ei számából: "megszüntették a felsővízközi tanyai iskolát. A tanulók részére lehetővé tette az AKÖV, hogy a meglévő gépkocsipark jobb kihasználásával autóbusszal járjanak iskolába." Az 1974-ben alsó tagozatát is elvesztő, ezáltal végleg bezárt iskola, és a Méheri dűlő nevű végállomás is a 46-os út mellett volt, utóbbi néhány száz méterre a megyehatárt képező Simai-csatornától. (Ötöles felé pedig minden bizonnyal itt tért le.) 

A másik ágon az Ötöles úti iskoláig 1967 őszén már biztosan közlekedett az iskolabusz; a Klebelsberg Kuno által az 1920-as évek végén építtetett intézményben 1969-ben szűnt meg teljesen az oktatás. A tanyavilág sorvadását gyorsító központi intézkedések egyike volt ezen iskolák felszámolása; Mezőtúr határában mind a huszonkettőt bezárták 1975-ig. 1970 körül még némi fejlesztést kapott a vonal: az Ötölesi ágat meghosszabították a néhai peresi (túlakörösi) kompig, illetve a közlekedést kiterjesztették a tanszünet keddi és pénteki piaci napjaira is. A lámpásaikat is elvesztett tanyákról azonban egyre fogytak az emberek. Az utolsó életjel 1979 szeptemberi: ekkor korábbra vették a reggeli járat indulását pár perccel. Az 1980.06.01-től érvényes menetrendbe viszont már "egyelőre nem közlekedik" jelzéssel kerültek be a járatok, az 1981-esben pedig már nyoma sincs a vonalnak. (A megmaradt utasoknak a mezőtúri Magyar-Mongol Barátság Tsz autóbusza nyújtott utazási lehetőséget).

Más okokból, de a távolsági járatok is megszűntek 1980-ra - a gyulai például a vasúttal való párhuzamossága miatt - így Endrőd és Túr között már nem járt autóbusz. Hosszú szünet után, a nyolcvanas évek végétől a Miskolc–Szeged, majd a néhai Kecskemét–Mezőtúr/Debrecen, Gyula–Zsadány–Budapest, Gyöngyös–Gyula járatok lakták be a 46-os ezen szakaszát. Ezek azonban már legfeljebb Nagylaposon (vagy ott sem) álltak, állnak meg.

Újságosbódéból iskolabusz: 1966 nyarán haló poraiból támasztottak fel egy Ikarus 30-ast a mezőtúri iskolásoknak. (A főszereplő valószínűleg a GA 22-71-es rendszámot viselte). A cikkben említett csiderbereki járatok 1965.11.15-én indultak először egy bódés Csepel teherautóval, népszerű nevén Fakarusszal. Ebből nőtt ki a nyolcvanas évekre a 4778-as, Mezőtúr–Kétpó vonal; mely nem mellesleg az egyik utolsó viszonylat, ahol még ma is közlekednek piacos járatok (kedden, pénteken).

Néhány 2019-es kép a régi főútról

A mezőtúri határban, Endrőd felé.

Nagylapos felől indulva az első kilométer aszfaltozott. Az egykor itt északnyugatnak kanyarodó 415-ös nyoma ma már alig kivehető.

Helyenként azért még kilátszik a burkolat, (vagy ami maradt belőle). Valahol erre lehetett a Nagykanyar buszmegálló.

Tovább Mezőtúr felé.

És végül a 28-as őrház, ha már megemlítettem a 415-ös út kapcsán. Szajol és az országhatár között 80 ilyen, a Tiszavidéki Vasút által épített vonali őrház volt a MÁV kezelésében, ezek közül 3 áll még: a 20-as Mezőtúr előtt, az immár lakatlan 28-as Nagylapos megállónál, és a hamarosan bontásra kerülő 62-es Szabadkígyós határában.