A vasúti raktárak nem feltétlenül szép vagy építészetileg izgalmas épületek, ráadásul ma már legtöbbjük elhagyatva omladozik a háttérben. Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak (ACSEV) vonalain, a vasbetonépítés hajnalán felépült példányok viszont mindenképpen értékes és érdekes technikatörténeti emlékeink közé tartoznak.
Az építtető
Az ACSEV 1877 és 1896 között 380 kilométeres hálózatot épített ki Arad környékén, ezzel a legnagyobb magánvasutak közé tartozott. A társaság 1917-ig nyereségesen működött és élen járt a korszerű megoldások alkalmazásában, például már 1903-ban bevezette a motorkocsis vontatást. (Mely motorkocsik nem mellesleg egy időben - mondhatni tram-trainként - Arad főteréig közlekedtek).
Az ACSEV hálózata 1896-tól. (Wikipédia)
A tervező
Zielinski Szilárd professzornak (1860-1924), Magyarország első műszaki doktorának munkásságát ma is számtalan alkotása dicséri, a Margitszigeti Víztoronytól az újsinkai völgyhidakig. Eleinte vasútvonalak (Kisküküllővölgyi, Temesvár - Máriaradna, stb.), és vasszerkezetű hidak (pl. öcsödi Hármas-Körös híd) tervezésével foglalkozott. A vasbetonépítés Hennebique-féle módszerével az 1900. évi párizsi világkiállításon ismerkedett meg, a francia szabadalom alkalmazásával és továbbfejlesztésével honosította meg hazánkban a vasbeton szerkezeteket. Az ACSEV-nek a raktárak mellett több fűtőházat is tervezett, köztük a 24 állásos aradit. Szintén az ő műve az AEGV 1916-ban épült békéscsabai fűtőháza.
A raktárak
Főszereplőink három méretben készültek. Legnagyobb magasságuk a pályaszinttől egységesen mintegy 6.5 méter, szélességük a rakodóponknál 10.9, a tetőnél 12.3 méter, hosszuk pedig szekciónként 4.2 méter. Egyik végükhöz nyitott oldalrakodó csatlakozik, a másik végszekció alatt 2 méteres belmagasságú pince található.
- 4 szekciós: Battonya, Nagylak, Pécska
- 3 szekciós: Elek, Magyarbánhegyes, Medgyesegyháza
- 2 szekciós: Zimándújfalu
Építésük pontos ideje számomra egyelőre ismeretlen. A MÁV Archívumban található tervek közül a négy tagú 1906 augusztusi keltezésű, a három tagú 1908 februári.
Az eredeti tervek egy részlete Zielinski aláírásával. (Forrás: MÁV Központi Irattár, TH.10126 sz. doboz).
És most nézzük végig őket.
Nagylak
Szeged felől indulva Nagylakon találjuk az elsőt. A raktár építésekor a település még 14000 lakossal Csanád megye Nagylaki járásának székhelye volt, ennek megfelelő méretű állomással, raktárral, és persze egy vízdaruval. A fotó csalóka, a rakodó vágány máig megvan a gazban. Sajnos a szélső egységet némileg átalakították, külön bejáratú helyiséget rekesztettek le, ehhez tartozik az utólag beletákolt vasajtó és pótlépcső.
Oldalról viszont mint a tervrajzon...
A rámpa és a vágányok által közrefogott sarokban iroda kapott helyet. A nagylakiban ez is megmaradt, eredetinek tűnő belső ablakkal.
Battonya
A fővonalon továbbhaladva Battonya következik. Az egykor 13000 lakosú község Csanád megye Battonyai járásának székhelye volt. Bár vasútja egyelőre megmenekült a bezárástól, a 2012-ben bevezetett 2 pár vonatos menetrend óta Battonya az új Kondoros.
Nem tartozik szorosan a témához, de muszáj beszúrnom. Íme a már említett, Arad belvárosáig közlekedő motorvonat 1903-as menetrendje. A Szabadság teret ma Piața Avram Iancu néven lehet megtalálni.
Az épület szabadon álló vége itt még a nagylakinál is durvább beavatkozást szenvedett el. Belül három új helyiséget alakítottak ki tégla válaszfalakkal, az ablakokat lecserélték, új ajtót vágtak, és hozzá meghosszabbították a rakodó peront is.
A leggyengébb pontnak a mindössze 8 centiméter vastag peronok bizonyultak. A legtöbb helyen utólagos alátámasztást is kaptak, itt tégla oszloppal.
A három legnagyobb raktárnál a név is felkerült az oromzatra.
Az esővíz elvezetését az épületek négy sarkán, a rakodóperon alá kivezetve oldották meg, esztétikusan elrejtve. Sajnos mára a csatornák kivétel nélkül hiányosak, a víz a falon folyik lefelé...
Pécska
A következő állomás az Arad megyei Pécska. Sajnos csak virtuálisan, mert a vasúti határátmenet a II. világháború után megszűnt. Az így kialakult zsákvonalat a román vasút az ötvenes években a román oldali Nagylakig (Nădlac) meghosszabbította, Pécska állomása pedig ma is viszonylag nagy személy- és teherforgalmat bonyolít. A raktár valamilyen célra ma is használatban van, a közút felőli oldalon egy hídmérleget állítottak fel.
Erről nézve szinte eredeti állapotot találunk. A peron itt is kapott utólagos alátámasztást.
A Pécska feliratot leverték, a Pecica viszont nem állta ki az idő próbáját.
Magyarbánhegyes
Amíg a 4 szekciós raktárak az Arad - Szeged fővonal fontosabb állomásaira települtek, addig a 3 szelvényes épületeket az egykori Mezőhegyes - Kétegyháza - Újszentanna (Sântana) mellékvonal mentén találjuk. Mezőhegyes felől a magyarbánhegyesi az első, ebből a típusból a leginkább eredeti állapotú. (Eltekintve a vasajtóktól).
Beltér az irodával. (Balra a vágányok, szemben az oldalrakodó).
Iroda oldalnézetből. A mennyezetet két méterenként keresztgerendák tagolják, minden második egyben szekcióhatár is.
Az egyik legszebb részlet az irodák raktár felőli sarkán elhelyezett, igényesen kidolgozott füstcső. (Terv forrása: MÁV Központi Irattár, TH.10126 sz. doboz).
Többségük (Battonya és Medgyesegyháza kivételével) szerencsésen megmaradt.
A három egységes épületek - a négy tagúakkal ellentétben - 5x4-es osztású ablakokkal lettek megépítve.
Medgyesegyháza
Magyarbánhegyestől mindössze 7 kilométer a következő kis középállomás, Medgyesegyháza. A kilencvenes évek elejének szabados kapitalizmusában ezt az épületet rövid ideig (raktár)áruházként használták, belseje jelentősen át van alakítva.
A pincelejárat mellé tégla kéményt húztak fel, a túlsó ablakot kicserélték. Érdekes, hogy csak ennél az épületnél, csak ezen az oldalon a perontető két szélső oszlopa egyszerűbb kivitelű.
A perontető közelebbről.
Az "új" ajtó nem illeszkedik a régi helyére, a rést kitöltő anyag mára eltűnt, így akadálytalanul szemlélhető a 10 centiméter széles külső fal szerkezete.
Elek
A három szekciós sorozat harmadik tagja Eleken található, jelenleg ez az egyetlen, melyet nem kereshetünk fel vonattal. Elek állomást a Kétegyháza - Kisjenő vasút részeként adták át 1884.I.1-én, majd Trianon után zsákvonalként üzemelt egészen 1970.XII.31-éig. A bezárást követően Volán telepként szolgált a rendszerváltásig, azóta az enyészet az úr. A képen a vágányok felőli oldalt látjuk, Kétegyháza irányából.
Felek Ferenc 1995-ös képe ugyanebből az irányból. A jobb szélen a részben átépített egykori felvételi épület. Érdekes, hogy a vágányok felőli ajtó ekkor be volt falazva.
A rakodó felől nagyméretű ajtónyílást vágtak utólag, kétszárnyú fém kapuval. Ennek, mint minden mozdíthatónak, tokostól lába kélt az elmúlt években.
A volt iroda, némileg átalakítva, és persze már teljesen kifosztva.
Zimándújfalu
És végül a kistestvér. Az Arad - Brád vonalon, Zimándújfalu (Zimandu Nou) megállóvá visszafejlesztett állomásán áll ez a két szekciós raktár. Mivel itt az irodát nem lehetett a megszokott sarokba építeni, az átellenes oldalra került. A kép 2008-as, itt még szinte teljes épségében látható az épület, (még a csatorna is egyben van a sarokban), állapota ma már az elekihez hasonló...
